A tranzakció arra jók, hogy csoportosítani lehet velük SQL parancsokat. Két előnyét tudom kiemelni:
- Ha például van 100 INSERT parancsod, akkor sokkal gyorsabban fogsz végezni az írással, ha egy tranzakcióba tömöríted őket, mintha INSERT-enként csinálnál 100 egymás utáni tranzakciót.
- Ha az SQL csoport egyik parancsa valamiért kudarcot vall, akkor Rollback-elni tudod a hozzá szorosan kapcsolódó előzőeket.
Összességében neked kell tudni megszervezni és kitalálni a Commit és Rollback parancsok legjobb helyét a programod működése alapján. Ha például csak olyan SQL parancsaid vannak, amik gombnyomásonként lefuttatnak egy-egy SELECT-et, akkor valóban nem kell a tranzakciókat nagyon szervezgetni, mert minden egyes SELECT kap egy tranzakciót, aztán annyi. Ha viszont van több SQL-ed is, amik nagyjából egyszerre kéne, hogy fussanak (vagy legalábbis nagyon egymás után), és korlátozottan épülnek csak egymásra, akkor viszont sebességet nyerhetsz, ha jól kezded csoportosítani a Commit parancsok helyét a programban.
Emellett létezik olyan, hogy az egyes adatábázisok ismernek olyat, hogy AUTOCOMMIT. Ez magától is kezelgetheti a tranzakciókat (netán akár jól is), de ha kikapcsolod, akkor elvileg a tranzakciókat csak te irányítod a programból.