A Linux összeállításokban a programokat és az egyéb összetevőket csomagokba szervezve kezelik. Minden összeállításnak van alapértelmezett csomagkezelési módszere, de szinte mindegyiken megoldható a más összeállításokban használatos csomagtípusok telepítése is.
Csomagok készítésére és telepítésére több módszer létezik:
- Csomagkezelés: A két legismertebb csomagkezelő rendszer a DEB (többnyire debian alapú rendszereken, amilyen az Ubuntu is) és az RPM (többnyire RedHat alapú rendszereken). E módszer előnye, hogy figyeli a függőségek állapotát és szükség esetén figyelmeztet. A debian csomagok készítéséről
magyarul is rengeteg leírást találhatsz
a világhálón.
- Másolás: Általánosan használható és a legegyszerűbb megoldás ha a telepítendő állományokat (főprogram, adatok, stb.) könyvtárszerkezettel együtt becsomagolod egy a Linux-okon általánosan használt (például: *.tgz) formátumú archívumba. Ezt aztán a célgépen (ahová telepíteni akarod) ki lehet csomagolni és kész. Ilyen esetben a telepítés javasolt helye egy alkönyvtár a /opt vagy a ~ könyvtárban.
E módszer esetén a használathoz szükséges további összetevők (függőségek) telepítéséről is gondoskodni kell.
A telepítendő állományokra vonatkozó hozzáférési jogokat (rendszergazda, csoport, felhasználó: olvasás, írás, futtatás) a csomag elkészítése előtt megfelelően be kell állítani.
